Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


tíz tézis a mai marxizmusról

2012.06.13

Tíz tézis a mai marxizmusról*

 

1. Nincs értelme többé feltenni a kérdést, hogy napjainkban Marx és

Engels tanítása elméletileg mennyiben érvényes és a gyakorlatban

alkalmazható-e még.

2. Minden arra irányuló kísérlet, hogy a marxista tanítást mint egészet, és

eredeti funkciójában mint a munkásosztály szociális forradalmának

elméletét helyreállítsák, napjainkban ellenforradalmi utópia.

3. Alapvető homályosságuk ellenére azonban a marxi tanítás fontos részei

megváltozott feladattal és megváltozott színtereken még ma is

hatnak. Az egykori marxista munkásmozgalom gyakorlatából is fontos

hajtóerők épültek a népek és osztályok mai gyakorlati összeütközéseibe.

4. Az első lépés egy forradalmi elmélet és gyakorlat újraépítése során

abban áll, hogy szakítani kell a marxizmusnak a forradalmi kezdeményezésre,

annak elméleti és gyakorlati vezetésére vonatkozó

monopolisztikus igényével.

5. Marx napjainkban csak egy a munkásosztály szocialista mozgalmának

elődjei, alapítói és továbbfejlesztői közül. Ugyanolyan fontosak az ún.

„utópikus szocialisták” Thomas Morustól a jelen időkig. Ugyanolyan

fontosak Marx olyan nagy konkurensei, mint Blanqui, és olyan esküdt

ellenfelei, mint Proudhon és Bakunyin is. Ugyanolyan fontosak végül

az olyan utólagos továbbfejlesztések, mint amilyeneket a német

revizionizmus, a francia szindikalizmus és az orosz bolsevizmus

produkált.

6. A marxizmusban különlegesen kritikus pontok a következők:

a) gyakorlati függése a fejletlen gazdasági és politikai feltételektől,

melyek Németországban és minden más közép- és kelet-európai

országban uralkodtak, ahol később jelentőssé vált;

b) feltétel nélküli ragaszkodása a polgári forradalom politikai formáihoz;

c) az angol fejlett gazdasági körülmények feltétel nélküli elfogadása,

mint az összes ország majdani fejlődésének modellje és a szocializmushoz

való átmenet objektív előfeltétele;

ehhez járulnak még:

d) ismételt, makacs és ellentmondásos kísérleteinek következményei,

mely kísérletek e feltételek áttörésére irányultak.

7. E feltételekből fakad:

a) az államnak mint a szociális forradalom döntő eszközének túlhangsúlyozása;

b) a kapitalista gazdaságtan fejlődésének misztikus azonosítása a

munkásosztály szociális forradalmával,

c) a marxi forradalomelmélet az első alakjának későbbi kétértelmű

továbbfejlesztése a kommunista forradalom részben Blanqui,

részben Bakunyin ellenében kifejlesztett kétfázisú elméletének

mesterséges „hozzáragasztása” által, amely kommunista forradalom

a munkásosztály valódi emancipációját a jelen mozgalomból

kiiktatja és egy határozatlan jövőbe vetíti.

8. Ezen a ponton indult meg a marxizmus lenini vagy bolsevik továbbfejlesztése,

s ez az az új alakja, melyben a marxizmust Oroszországra

és Ázsiára átültették. Ezzel egyidejűleg a marxizmus megváltozott:

forradalmi elméletből ideológiává vált, amit aztán különböző célkitűzések

végtelen sorának szolgálatába lehet állítani és állítottak is.

9. Ebből a szempontból kell megítélni a két orosz forradalom, az 1917-es

és az 1928-as kritikus szellemét, s ebből a szempontból kiindulva kell

meghatározni ma a marxizmus által Ázsiában és az egész világban

betöltött funkciókat is.

10. A munkásoknak saját életük újratermelése fölötti hatalma nem abból

származik, ha elfoglalják azokat a pozíciókat a nemzetközi és a világpiacon,

amelyek a termelőeszközök monopolista tulajdonosainak önpusztító

és – úgymond – szabad versenye miatt elhagyatottá váltak.

Csak abból származhat, ha az összes, a termelésből ma kizárt osztály

tervszerűen beavatkozik a napjainkban már tendenciaszerűen monopolisztikusan

és tervszerűen szabályozott termelésbe.

 

* A tézisek olyan kérdések sorát foglalják össze, melyekkel Korsch mindenekelőtt emigrációs

idejében foglalkozott. Olyan időszakban íródtak, amikor az európai munkásmozgalom elméletileg

és gyakorlatilag csak maradványokban vagy bürokratikus megszilárdulásaiban létezett. Korsch

maga már nem publikálta ezeket a téziseket. Mindezt figyelembe kell venni akkor is, amikor ezen

téziseket (elsősorban 1. és 2.) kiszakítjuk összefüggéseikből és Korsch marxizmustól való

elfordulásaként próbáljuk értelmezni. Korsch a következőkben (ld. Korsch Erich Gerlachhoz intézett

1956. XII. 15-iki levelének a mellékletét) nemcsak beszélt a Marx–Lenin–Sztálin-időszak

befejezésével látszólag szintén elpusztult Marx-féle eszmék visszaállításáról, hanem az

„Eltörölések könyve”-nek kézirata is kifejezése Korsch újabb, a marxizmus felé való

fordulásának. (Az eredeti megjelenés jegyzete. – A szerk.)