Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


versek

2008.11.20

A GYÁRBAN

 

Vér, verítékes az arcunk,

naphosszat küzdjük a harcunk,

száraz kenyér a bérünk,

tengődő lét amin élünk.

 

Reggeltől éjszakába,

mi küzdünk a rabigába,

Nem vagyunk gép, hanem élünk,

érezzetek, hát mi vélünk!

 

Baj lesz, ha megáll a gép,

és mi mind kezet fogunk, a bajban,

elmerül az úri nép,

a rázúduló szörnyű bajban.

 

Odakint napfényes nyár van

s míg úsztok a szép napsugárban,

s hajt minket a gyár levegője,

kerget korán temetőbe.

 

Íme a gépünk megállott,

nézd, milyen daccal áll ott,

mint némám mered szárnya az égnek,

a jogainkat kérve.

 

Vér, verítékes az arcunk,

naphosszat küzdjük a harcunk,

Nem vagyunk gép, hanem élünk,

érezzetek, mi vélünk!

 

(Szerzője, a 19. század végi híres anarchista Johann Most, magyarra Lóránd István írta át.)


 
Munkások éneke
 
A bányákban ki görnyed?
Ki túr? Ki ás? Ki szánt?
Ki sző? Ki szab? Ki épít?
Ki fűt kohót, kazánt?
S míg éhség gyötri őt magát,
Ki az, ki enni másnak ad?
A munka rabszolgája!
A rongyos dolgozó!
 
Ki izzad nappal-éjjel,
Mert kell a kis kenyér?
Ki halmoz kincset másnak,
Annak, ki csak henyél?
S hazájában még sincs helye,
bár ő az ország tengelye
a munka rabszolgája!
A rongyos dolgozó!
 
Évezredek óta zsarnok
Ki nyom százfélekép?
Kit küldtek háborúba,
Hogy ott vérét vegyék?
Ó nép, ne tespedj hát tunyán!

Tudd meg, hogy megcsaltak csúnyán!

Ó ébredj már fel, munkás!
Állj talpra dolgozó!
 
Erőd szedd össze, s gyűlj már
Vörös zászlónk köré!
Harcolva törj előre
A szebb jövő felé!
Lökd félre az elnyomóidat,
Világbékéhez verj hidat!
Fel, küzdelemre munkás!
Fel, harcra dolgozó!
 
Hatalmas vagy, mihelyt te
Társaiddal összefogsz!
Ha egyesülve harcolsz,
Azonnal győzni fogsz!
Előre hát! Előre most,
Hogy ellenséged széttaposd!
Fegyvert a kézbe munkás!
Csatára dolgozó!