Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a gyárban

A GYÁRBAN

 

Vér, verítékes az arcunk,

naphosszat küzdjük a harcunk,

száraz kenyér a bérünk,

tengődő lét amin élünk.

 

Reggeltől éjszakába,

mi küzdünk a rabigába,

Nem vagyunk gép, hanem élünk,

érezzetek, hát mi vélünk!

 

Baj lesz, ha megáll a gép,

és mi mind kezet fogunk, a bajban,

elmerül az úri nép,

a rázúduló szörnyű bajban.

 

Odakint napfényes nyár van

s míg úsztok a szép napsugárban,

s hajt minket a gyár levegője,

kerget korán temetőbe.

 

Íme a gépünk megállott,

nézd, milyen daccal áll ott,

mint némám mered szárnya az égnek,

a jogainkat kérve.

 

Vér, verítékes az arcunk,

naphosszat küzdjük a harcunk,

Nem vagyunk gép, hanem élünk,

érezzetek, mi vélünk!

 

(Szerzője, a 19. század végi híres anarchista Johann Most, magyarra Lóránd István írta át.)