Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IWW magyarországi tagozata

2009.06.04

Az IWW magyarországi tagozata

Már az „I. világháború” előtt megalakult az Egyesült Államokban az IWW magyar nyelvű szekciója, megjelent újságja a Bérmunkás, melynek szerkesztője az „I. világháború” alatt Rothfischer Károly volt, akit a hatóságok letartóztattak, majd Mexikóba száműzték az IWW elleni hadjárat során. Az IWW Magyarországra is eljutottak kiadványaik (A Bérmunkás címét folyton változtatni kellett – Új Társadalom, Ipari Munkás,  Védelem (1917), Küzdelem (1918), Felszabadulás néven (1918-1923) volt olvasható). A szervezetnek 1912-től 1954-ig jelent meg magyar nyelvű lapja Clevelandben, Chicagóban és New Yorkban Bérmunkás – Hungarian Official Journal of the IWW címen. A szervezet Magyarországon először 1920-ban jelent meg.. Az 1919 után Hoffmann György és társai kapták meg az USA-ból az IWW kiadványait. A forradalom időszakában a köztársaság megteremtése, üzemi tanácsok létesítése volt az IWW szimpatizánsok célja. Az egyik 1926-os, külföldön megjelenő Bérmunkásban a következőket olvashatjuk erről (ez sem előbb, sem később nem módosult programjukban): „Az IWW az egész emberiség korporatív tulajdonába akarja helyezni a magántulajdont, ahol minden ember termelő munkás kell, hogy legyen, mert a munkatermelést kell szükségszerűleg fogyasszák, és aki csak fogyaszt anélkül, hogy termeljen, az szükségszerűleg más termelvényén élősködik - ellopná a más munkájának gyümölcsét. Azokat a használati cikkeket, amelyek minden ember személyi szükségletei, az IWW azoknak a magántulajdonává tenné, akik használják. Az IWW tehát csak a mai magántulajdon rendszerét szüntetné meg, azt, hogy a magántulajdon rendszer kizsákmányolásra legyen felhasználva vagy jobban mondva a tömegek tulajdonává tenné, akik azt ténylegesen termelik, hogy boldogulásukra és élvezetükre szolgáljon”.

A kibontakozó fehérterror idején, a Magyar-Amerikai Famegmunkáló Rt.-ben dolgozó, (az USA-t megjárt) munkások honosították meg azt az IWW mozgalmi irányzatot, amely csak a 20-as évek második felében öltött komolyabb szervezeti formát. Ezt megelőzően azonban Pozsonyban már kiadták Felszabadulás című újságjukat. IWW frakció működött Komáromban, Rózsahegyen, Nagyszombaton, Losoncon; Romániában, Jugoszláviában, Ausztriában is terjesztették az újságot. 1921-től terjeszkedett a magyarországi IWW is, a Famegmunkáló Rt. berkeiben szerveződő IWW-s sejt aktivistái a tölténygyárban, a Ganz Villamossági Gyárban, a Kaszab Csavargyárban, a vasgyárban, egyéb munkahelyeken, illetve Csepelen, Budapesten, Miskolcon, Jászapátiban, Ózdon, Tatabányán, stb. tevékenykedtek. Az itt szervezkedő kommunistákkal együtt egy illegális kommunista pártot akartak létrehozni. Felmerült bennük egy fegyveres felkelés megszervezésének gondolata is, tíz zászlóaljat akartak bevetni a főváros stratégiailag fontos pontjainak megszállására. A szervezkedés lelepleződését letartóztatási hullám követte. Hivatalosan 1928. január 27-én alakult meg hetven taggal az anyaszervezett mintájára a Magyarországi Általános Munkásszövetség (MÁMSZ) néven. A Magyar Általános Munkásszövetség tagsága egy év alatt megnégyszereződött, és az 1929. januári rendkívüli közgyűlés idején már meghaladta a 250-et. A szervezet működését jól jellemzi, hogy ekkor a vezetőség tagjai önként lemondtak tisztségeikről kijelentve, hogy őket annak idején egy hetven tagot számláló szervezet választotta meg, és szükséges, hogy az új szakmák, illetve az új tagok is képviselethez jussanak a Szövetség vezetésében. Addigra a MÁMSZ 29 szakma képviselőit tömörítette; a szakszervezetekből átlépő munkások korábbi szervezeti tagságát a Szövetség tagsági idejébe – kérésre – beszámították. Lapjuknak, a Bérmunkásnak első száma 1928 májusában került az utcára. A Szövetségnek akkor már állandó központja működött a Tisza Kálmán téren, amely hivatalos fogadóórákat tartott; megalakult a szövetségi könyvtár, a tagoknak a Szövetség kérésükre könyveket vásárolt, amit aztán részletekben, kamatmentesen törleszthettek. Kialakult a tagdíjak rendszere: a férfiak 1 pengő 50 fillért, a nők 1 pengőt fizettek havonta. Az első pénztári évet a szervezet 308 pengő, a másodikat 2088 pengő bevétellel zárta; a kiadások rovatban ugyannyi szerepelt.

A MÁMSZ gyűjtőmedencéje lett a szakszervezetekből és a szociáldemokratákból kiábrándult munkásoknak, az ellenzékiségük miatt eltávolított baloldaliaknak.

1932 tavaszán a hatalom belátta tévedését: korábban csupán a politikai ellenfél, az MSZDP szakszervezeti bázisát gyengítő lehetőséget láttak a MÁMSZ-ban. Beszélt ugyan osztályharcról, sztrájkokról, de nagy hangsúlyt kapott az emberek testvériségéről, a felvilágosításról, a tanulásról és a művelődésről. A Szövetség sietett leszögezni: tagjai nem politizálnak, sőt, ezt az alapszabályban is rögzítették. A rendőrség így többé-kevésbé nyugodt lehetett, hiszen a MÁMSZ nem tört választási babérokra, és a KMP esetleges behatolása felől is biztosítva volt. A MÁMSZ elutasította a szakszervezeteket. Élére állt viszont a sztrájkharcoknak.

Hartstein Iván 1931 őszén bekerült a MÁMSZ vezetőségébe. Szemináriumokat tartott, és a csoport „szélsőséges elemei” hamarosan köréje csoportosultak. 1932 tavaszán végül a rendőrség – „bolsevista agitáció” vádjával – lecsapott a Szövetségre. Április 27-én razziát tartottak a MÁMSZ-nál, amelynek során másokkal együtt Hartsteint is előállították. A Szövetség helyzetét csak tovább nehezítette a Hartstein-csoport (ekkor már MBKSZ) felszámolása 1933-ban.

Ugyanakkor létezett egy Magyarországon szerkesztett, a MÁMSZ által kiadott Bérmunkás újság is, amely a szervezet hanyatlásával a 30-as években megszűnt. A Magyarországon készített újság némileg visszafogottabb hangnemben jelent meg. Legális folyóirat lévén, állandóan figyelni kellett a cenzúrára. A MÁMSZ programja a Világ Ipari Munkásainak Uniójáé.

A MÁMSZ majdnem mindig a fizikai munkást, a bőripari munkást, az építőmunkást, a bányászt szólította meg (ahogyan programjukban is hirdették: az ipari munkást). Az uniók centralizációját hirdették, de csak a gazdasági harcra irányították figyelmüket. A Bérmunkásnak évi 10 száma jelent meg, 4 oldal terjedelemben. A folyóirat a bérmunkás küzdelmek egyik szócsöve lett, amely a szakszervezeteket bürokratikusnak, idejét múltnak tartotta, folyamatosan támadta és kritizálta azokat. A MÁMSZ elutasította a politikai pártokat is: „A gazdasági harcot nem politikai pártok vagy vezérek, hanem azok fogják irányítani, akik a munkahelyeiken a termelés színhelyén saját bőrükön érzik minden pillanatban a tőke elnyomását”. A MÁMSZ 1934-ben szövetkeztek a Weisshaus Aladár-féle Népmozgalommal, együtt terjesztették mozgalmi kiadványaikat, és teret biztosítottak a Népmozgalomnak, hogy szervezetük keretein belül, de nem fuzionálva együttműködjenek.

Mindezt úgy, hogy a MÁMSZ többször bírálta a Szovjetuniót (elítélve annak nemcsak pártbürokráciáját, hanem társadalmi berendezkedését is), miközben Weisshausék orgánuma, az Új szó többször kiállt mellette. Nem beszélve arról, hogy az IWW más országokban működő elvtársai élet-halál harcukat vívták a leninistákkal, trockistákkal és a sztálinistákkal. Ennek ellenére Magyarországon együtt szerveztek sztrájkokat, szolidaritási akciókat folytattak. A Népmozgalom valójában már magához szelídítette azt a MÁMSZ-ot, amely halovány árnyéka sem volt korábbi önmagának. 1936-tól a magyar Bérmunkás is újra megjelent, alaposan megváltozott célokkal és tartalommal. A MÁMSZ összejövetelein felerősödtek a háborúellenes és antifasiszta jelszavak és a teljesen reformistává vált szervezetet 1937. februárjában feloszlatták a hatóságok.