Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


anarchista terroristák Magyarországon

2009.06.04

A "tett propagandája" Magyarországon


1931. szeptember 13-án Biatorbágynál – máig sem teljesen tisztázott körülmények között – felrobbantották a vasúti viaduktot a bécsi expressz alatt. Bár, mint közismert, a kommunistáknak semmi közük sem volt a merénylethez, mégis ez szolgáltatta az alapot a statárium kihirdetéséhez, amely leginkább őket sújtotta, nem utolsósorban a Sallai–Fürst justizmord esetében. A Fekete Szövetség nevű „csoport” magára vállalta a biatorbágyi merényletet, és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantják a Centrálét, a bánhidai villamosközpontot:

„…sajnáljuk elveszített proletár elvtársainkat, mert célunk nem ez volt, de tízszeres bosszút állunk a burzsoázián. Csak hallani fogjátok a robbanást a Centrálénál, és lángok fognak felcsapni ott, el fog minden veszni, és minden burzsuj pusztulni fog (…) Adunk mi 100%-os forgalmi adót, áremelést és vasútdrágítást! Abcug Horthy, Magyarország rablózsiványa! (…) Éljen a kommunizmus! A Fekete Szövetség vezére.”

Bár a tatabányai rendőrkapitányság vezetője leszögezte, hogy véleménye szerint nem komoly merénylettervről, hanem „oktalan ijesztegetésről” van szó, azért a bánhidai rendőrséget 12 revolverrel szerelték fel, Budapestről pedig katonákat vezényeltek a Centrálé őrzésére. A „tetteseket” soha nem fogták el, de persze robbantásra sem került sor (az egyetlen gyanúsított a helyi Eszperantó Klub titkára volt, de az írásszakértő kizárta, hogy a röplapokat ő írta volna). Hasonló elkeseredettséget és koncepciótlanságot sugallt az a merényletsorozat is, amely 1932 és 1934 között igencsak foglalkoztatta a magyar közvéleményt.

Kép A franciaországi anarchista emigrációban magyarok is megfordultak az 1920-as és 1930-as évek során. 1926-ban a Párizsban tartózkodó József Attila a Forradalmi Anarchista Kommunista Uniónak  - Union Anarchiste Communiste Révolutionnaire (UACR) tagja lett. Egy fiatal szobafestősegéd, Schiess József is belépett, aki ekkor Franciaországban keresett éppen munkát. 1931-ben hazatért Magyarországra, de párizsi elvtársaival továbbra is tartotta a kapcsolatot, és a legnagyobb titokban hozzáfogott egy itteni csoport megszervezéséhez. Külföldi elvtársaihoz hasonlóan az anarcho-kommunizmusnak nem a Pjotr Kropotkin által kidolgozott klasszikus, kollektivista ágát követte, hanem a Pjotr Arsinov és Nyesztor Mahno kidolgozta „platformista” irányzatot. Schiess hitt a „tett propagandájában”. Úgy vélte, hogy a kommunista pártban tömörülő munkásokat a bolsevik vezetés tehetetlenné teszi, eltompítja, a párt csak „szószátyárkodik”. Schiess merényleteket tervezett hát, amelyekkel egyrészt a kommunistákat akarta felrázni és cselekvésre kényszeríteni, másrészt pedig a burzsoáziát kívánta megrémíteni. Különféle kocsmákban találkozott több, a KMP-ből, illetve a KIMSZ-ből kizárt személlyel, de merényleteit végül a rendőrségi nyomozók szerint, egyedül hajtotta végre, azonban később kiderült, már ekkor is egy kisebb csoporttal működött együtt, akik közül többen soha nem kerültek rendőrkézre.

1932-ben a dunaparti Carlton szálló melletti telefonfülkében robbant az első, házilag készített pokolgép. Az előkelő szálló több vendége is megsérült, utcai portáljai betörtek. A robbanás komoly pánikot okozott, különösen amikor azt egy újabb merénylet követte, ezúttal az Andrássy út 60. számú ház udvarán (később az épület a nyilasok „Hűség-házaként”, majd az ÁVH központjaként vált hírhedtté). Itt ugyan nem sérült meg senki, de az anyagi kár jelentős volt. A következő évet Schiess csoportja megszervezésével töltötte, szemináriumokat tartott. Egyik tanítványának, Takó Ferenc lakatosnak a vallomása szerint ezek az előadások „az anarchista ideológiáról, e szemlélet harci eszközeinek mibenlétéről, azoknak alkalmazásáról” szóltak, és Schiess hangsúlyozta, hogy „a mai társadalmi rend felborításához okvetlenül szükséges az, hogy a felforgatásra vágyó emberek úton-útfélen ártsanak a mai társadalmi rend letéteményeseinek, hogy sorozatos merényletek elkövetésével gyöngítsék a mai rend alappilléreit.”

A rendőrség még semmit nem tudott kideríteni a szervezkedésről, amikor 1934. elején újabb merényletek történtek a fővárosban. A célpontok ezúttal is főleg Andrássy út előkelő villalakásai voltak, de egy bomba a Rákóczi út egyik kapujában is felrobbant. Az újabb nyomozás azonban eredményes volt: egy drogista felfigyelt a foszfort vásárló, ideges Schiess Józsefre, akit nem sokkal később letartóztattak. A merénylő a kihallgatások során tagadta, hogy társai vagy külföldi kapcsolatai lennének. A kommunista párt azonnal elhatárolódott a merényletektől.

Az anarcho-kommunisták azonban vezetőjük letartóztatása után is tovább szervezkedtek, és a KMP tagságában is élveztek némi támogatást. A nyomozók április 27-én a zuglói Lipótvár utcába, ahol egy bódéban rajta ütöttek Takó Ferencen és Féja Jánoson, akik éppen az utolsó simításokat végezték bombáikon. Rögtön másnap hajnalban bombát találtak Hetényi Imre, a főváros helyettes rendőrfőkapitányának Almássy téri lakása előtt. Ezen a napon kezdődött meg Schiess József pere a budapesti törvényszéken. A robbanószerkezet ezúttal azonban nem robbant fel és nemsokára letartóztatták Rácz Géza villanyszerelőt, aki bevallotta, ő helyezte a bombát Hetényi lakása elé.

A letartóztatottak azt vallották, hogy bár a Schiess által megkezdett merényleteket akarták folytatni, nem alakítottak semmiféle csoportot, nem voltak külföldi kapcsolataik. A házkutatások során azonban számos francia és holland kiadású propagandaanyagot, valamint leveleket is találtak lakásukon.  A rendőrség azonban vélhetőleg nem akarta nyugtalanítani a közvéleményt, és ezeket eltitkolta a sajtó előtt, igyekeztek az esetet elbagatellizálni. Ebben ismét partnerre találtak a KMP-nél is, amelyik az újabb merényleteket is a politikai csoport hecckampányának tartotta. Valójában azonban a rendőrség előtt is egyértelmű volt, hogy – bár a KMP valóban elutasította a „közvetlen akciót” és a „tett propagandáját” – a kommunista párt tagságából sokan szimpatizáltak, esetleg tevőlegesen is, a merénylőkkel.

„Az elkövetett merényletek következtében előállott anyagi károkon felül, a polgári társadalom nyugtalanítása valóban sikerült (…). Ezenfelül félő volt, hogy ezek az emberek iskolát adnak és hogy e merényletek tömegmerényletekké nőnek majd ki.”

1934. május 3-án Schiess Józsefet 12 évi fegyházra, néhány héttel később Takó Ferencet és Féja Jánost 9-9, Rácz Gézát pedig 15 évi fegyházra ítélték.